A kora újkor története Poór, János a kora újkor története



Baixar 1.04 Mb.
Página82/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   78   79   80   81   82   83   84   85   ...   88
4.6. Az indiánok kiirtása

Az észak-amerikai földrész birtoklásáért egymással párhuzamosan két szinten zajlott az öldöklő küzdelem. Az egyik szinten a britek az európai hatalmakat kényszerítették távozásra érdekszféráikból. A másik – helyi – szinten azonban a nyugat felé húzódó földfoglaló telepescsoportok likvidálták a kontinens lakóit, az indiánokat. A rézbőrű Pocahontas és az angol tengerésztiszt szép románca a kevés kivétel egyike.

Az újkor elején a nemzetközi jog felfogása szerint a felfedezés önmagában is tulajdonszerző hatállyal bírt a világtérkép fehér foltjain. Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Portugália és Anglia ezt a jogcímet egymással szemben elismerték. Az őslakosság tulajdonjoga sokáig fel sem vetődött. Az indiánok csupán a természeti viszontagságok egyikét jelentették, éppúgy, mint a mocsárláz vagy az aligátorok. A messzi Angliából érkező első telepeseket vallási fundamentalistáknak minősíthetjük. A puritán közösségek életét az ószövetségi törvények szelleme hatotta át, ugyanúgy, mint Cromwell köztársaságáét. Az amerikai telepes új Izraelt épített a rettenetes po- gányok között, szent harcot vívott az Ígéret földjének birtoklásáért. Az útjába kerülő népeket – csakúgy, mint Cromwell a katolikus íreket – megsemmisítendő vadaknak tételezte. Amikor I. Károly (1625-1649) Marylandet Lord Baltimore-ra ruházta, adománylevelében egyenesen utasítja, hogy „üldözze őket [ti. az őslakosokat] a tartomány határain túlra, ha pedig Isten engedi, pusztítsa el vagy ejtse őket fogságba, a foglyokat pedig belátása szerint ölje le vagy tartsa meg". Csak amikor az indiánok többsége elpusztult, akkor vált gyakorlattá, hogy az indiánokat korlátozott föld-haszonélvezeti joggal ruházták fel, és ezt a jogot szerződésbe is foglalták. Az angolok 1763-tól kezdve ugyan módosítottak a népirtás módszerein, de szerződéseik éppúgy az indiánok vesztét siettették, mint korábban a „piros kabátos katonák" ágyúzása.

Az Egyesült Államok mai területén becslések szerint 846 ezer indián élt Amerika felfedezése idején. A 19. század végére ez a szám a harmadára apadt. Pedig a hat nemzet (a mohawk, oneida, onondaga, cayuga, seneca és tuscarora törzs) szövetsége kezdetben félelmetes harci potenciált képezett. A mai New York állam, valamint az

Erie- és az Ontario-tó környékén az angolok évtizedekig nem is boldogultak ellenük. Ugyanúgy túl kemény dió volt számukra az algonkin nemzet, amelynek törzsei a franciákat támogatták. Délen a dakota, iowa, omaha, kansas és missouri törzsek – ők a sziú nemzethez tartoztak – fejtettek ki sikeres ellenállást.

Az angolok a törzsek egymás közti feszültségeit használták ki. Sorra végeztek velük. Az északnyugati indiánok túl későn ébredtek helyzetükre. Az ottawa törzsfőnök, Pontiac vezérlete alatt ütőképes szövetség kovácsolódott. 1763-ban az indiánok egyesült erői megtámadták a sok száz kilométer hosszúságú angol erődvonalat, de áttörni nem tudták. Visszaszorultak az Ohio völgyébe, magát Pontiacot 1769-ben az angolok bérgyilkossal tétették el láb alól. Mivel a bérgyilkos az illinois törzsből származott, a többiek kiirtották őket, de ezzel is csak az angolok helyzetét könnyítették meg. Pon- tiac halála után az indiánok már szinte nem is kísérleteztek a fehérek kiűzésével. Az angolok ettől kezdve lényegében zavartalanul birtokolták az atlanti partok és az Ap- palache-hegység közötti területet, majd felkészültek a Vadnyugat meghódítására.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   78   79   80   81   82   83   84   85   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal