A kora újkor története Poór, János a kora újkor története



Baixar 1.04 Mb.
Página78/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   74   75   76   77   78   79   80   81   ...   88
4.2. Késésben

A brit gyarmatosítás az ibériai államokéhoz, sőt a hollandokéhoz képest is mintegy évszázadnyi késést szenvedett. Ennek a kétségtelen ténynek több okát ismerjük. Anglia még az 1560-as években is a spanyolok szövetségese. II. Fülöp (1556-1598) I. (Véres) Mária (1553-1558) férjeként Anglia régense, így a szigetország flottája egyelőre inkább volt szövetségese a hatalmas katolikus birodalomnak, mint ellenfele. Az angol hajók az Azori- és a Kanári-szigetek vonalán nemigen merészkedhettek túl. Navigációs készségek dolgában az angolokat nemcsak a spanyolok és a portugálok, de a skótok, hollandok és franciák is messze megelőzték. Nem arról van szó, hogy az angol tengerészek ne lettek volna mesterségük virtuózai. De inkább az észak-atlanti vagy a levantei vizeken cirkáltak, a távoli, ismeretlen tájakra ritkán vetődtek el. Az óceán átszelésére sem tudásuk, sem felszerelésük nem volt elégséges. Néhány évtizedbe telt, míg I. Erzsébet (1558-1603) tengerészei is olyan képzettek lettek, mint ellenfeleik.

A 17. század elején vízre bocsátották az új mintájú angol csatahajókat. Közvetlenül a merülési vonal fölött hosszú ágyúsort rejtettek a felcsapható védőlemezek. Sok hajót két tüzérségi fedélzettel építettek. Az ágyúk egymás után dördültek el, miközben a hajót az ügyes matrózok fürgén oldalirányba forgatták. A sortüzet követően a hajó kicsiny célpontot kínáló orrát mutatta az ellenségnek. Az ágyúmesterek szaporán megtöltötték a vasból öntött ágyúkat. Ezek a drága bronzágyúk tizedébe kerültek, így az angolok tűzereje rövidesen sokszorosan felülmúlta riválisaiét. Az angol hajók mindkét oldalán ágyúkat helyeztek el. A pusztító sortüzek megkönnyítették a tüzérségi előkészítést követő kézitusát. E taktika akkor mondott csődöt, ha az ellenfél közelébe kellett férkőzniük. Így már nem nyílt elegendő tér a széles fordulatok számára, és a veszedelmes broadside tüzérség tehetetlen nézője maradt a küzdelemnek. A rögzített ágyúkkal egyébként sem lehetett pontosan célozni, az irányba állást az ügyes vitorlamesterek manőverei segítették.

Két további tengerészeti tényező hátráltatta az angolok gyarmatépítését. A hajók személyzetének ellátására egyedül London volt képes, a kicsiny parti városok piacai komolyabb hajórajok raktárainak feltöltésére alkalmatlanok voltak. A bevásárlásra télen kellett sort keríteni, a csomagolás, az áru elhelyezése rendkívüli körültekintést igényelt. A sózott marha- és disznóhús, a sör, a sajt, a vaj, a bab, de a sós hering és a kétszersült is zárt hordókban került a fedélzetre. Ha az élelmiszereket gondatlanul rakodták be és helytelenül tárolták – ami sűrűn előfordult –, gyorsan megromlottak. Ez a hanyagság a tengerészek éhhalálát, a misszió kudarcát okozta. Optimális esetben egy-egy hajó három hónapra elegendő ellátmányt vihetett magával. Ez a tény jelölte ki az úti cél távolságát.

A spanyol és portugál gályákat az atlanti széljárás az angolokkal szemben több hónapi előnyhöz juttatta. Az óceán középső térségében az uralkodó szél az óra járását követi. A portugál partoktól a Kanári-szigetek felé rendszerint dagasztja a vitorlákat, onnan a karibi szigetek irányába, majd fel északnak, az amerikai partok mentén segíti őket. Visszafelé a Floridai-öböltől a Csatornáig a Golf-áramlat is kedvében jár a hajósoknak. A Karib-tengeren kelet-nyugati szél uralkodik, így egy Sevillából tavasszal kifutó spanyol hajó két hónap múltán horgonyt vethetett Havannában. Augusztusban, még a hurrikánok szezonja előtt visszaindulhatott, ez esetben a nyugati szél az Azori-szigetekig segítette, ahol kiegészíthették a raktárkészleteket.

Ez a szélrendszer viszont az észak-atlanti zónában a kikötőkben marasztalta az angol hajókat. Számukra hetekig, hónapokig is eltarthatott, míg elvergődtek a Bis- cayai-öbölig, ahol immár kedvező szelek támogatták az angol matrózokat is. Íme, ez a fő oka annak, hogy Francis Drake és társai a birodalomépítési késedelmeket kalózkodással orvosolták. Karolina öbleiben várták a nehéz kincses gályákat, hogy köny- nyítsenek rakományukon.

Idővel az angol tengerészet lett a világon a legütőképesebb, pedig a magántulajdonú és az uralkodói (állami) flották között a különbség szinte elmosódott. Az állami és a magánvállalkozás a messzi tengereken szinte összeforrott. A király admirálisa gyakran – civilben – maga is kereskedő volt, vagy kalóz, vállalkozó, hajóépítő üzletember, gyapot- vagy dohányültetvények tulajdonosa. A hajókat ugyanazokban a műhelyekben ácsolták. A korona haditengerészete nem létezhetett volna a privát flották segítsége nélkül. A fejedelmi lobogó alatt szorgoskodó, toborzott tengerészek éppúgy a haszon reményében szálltak tengerre, mint az állig felfegyverzett önkéntes civilek.

A spanyol admiralitás nem ezt az utat követte. A kereskedelmi hajók királyi parancsra alárendeltként szolgáltak az uralkodó flottájában, ezért tulajdonosaik vonakodva vettek részt az „állami" feladatokban. A britek birodalomépítésre ugyan még kevéssé voltak képesek, de a spanyol és portugál gyarmatokról hazafelé tartó gályák kifosztásának tudományát tökélyre fejlesztették.

1650 körül annyiban módosult a fenti képlet, hogy a brit admiralitás alá tartozó flotta ugyan továbbra is Európa vizein cirkált, ám a szintén félelmetes tűzerejű kereskedőhajók immár egyre távolabbra merészkedtek. A spanyol és portugál kapitányokat olykor már a két angol hajóból álló konvojok látványa is rettegéssel töltötte el. Az angol tengerészet behozta lemaradását.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   74   75   76   77   78   79   80   81   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal