A kora újkor története Poór, János a kora újkor története


Brit Birodalom – tervezőasztalon



Baixar 1.04 Mb.
Página77/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   73   74   75   76   77   78   79   80   ...   88
4.1. Brit Birodalom – tervezőasztalon

A tematika végtelen dimenzióihoz képest vázlatszerű írásomnak még kezdő időpontot sem tudnék adni. Angolok, írek, skótok, walesiek: egyenként is csupa régi hajós társadalom. ismerték a normann ősök tengerészeti legendáit. Bristol környékének halászairól tudjuk, hogy már a középkorban rendszeresen felvitorláztak izlandig. Ugyanezen a vidéken szentül meg vannak róla győződve, hogy 1481-ben a város tengerészei eljutottak Új-Fundland partjaira, vagyis 11 esztendővel megelőzték Kolumbusz Kristófot Amerika felfedezésében. A dolog nagyon is hihető, de bizonyítására még várni kell.

Ami azonban a gyarmatszerzés ellenállhatatlan erejű késztetését, a kereskedést és a birtokszerzést illeti, az angolok és a skótok inkább csak az európai kontinens piacain üzleteltek, az írek pedig Angliával. Európába még a 15. században is szárazföldi karavánutakon érkeztek a mesés Kelet luxusárui, a drága fűszerek, ezeket levantei és velencei viszonteladók továbbították a perifériákon élő országokba. A genovai-velen- cei-angol John Cabot 1497-ben és 1498-ban ugyan Eszak-Amerikát illetően egyetemes jelentőségű felfedezésekre jutott, de a szigetország népei még a 17. század folyamán sem ébredtek tudatára annak, hogy rövidesen világbirodalom urai lesznek.

A 16. és a 17. században két, éppenséggel nagyon is tárgyunkkal kapcsolatos kifejezés létezett, amelyet kizárólag az angol-skót politikai elit értett, de használatától óvakodott. Az egyik kifejezés: a brit. Kora újkori értelemben ez a régi népnév arra utalt volna, hogy a walesiek, angolok, skótok és írek voltaképpen közös érdekek révén, tehát nem etnikai, hanem politikai értelemben alkotnak népcsaládot. De az érintettek mind a mai napig számon tartják különbözőségeiket, a famíliák pedig büszkék walesi, angol, skót vagy ír eredetükre. Komplikáltabb fogalom a birodalom (empire).

A latin eredetű szó angol átvételére VIII. Henrik (1509-1547) Róma-ellenes propaganda-hadjáratában került sor. Születésekor tehát jelentése még nem azonos a majdanival, amely egyelőre nem is létezett. Megalkotói azt próbálták sugalmazni, hogy a protestantizmus útjára lépő Anglia ősi állapota a teljes függetlenség, ezért külső hatalomnak az ország belügyeibe nincs beleszólása. A pápának sincs. I. Jakab (1603-1625) volt az első olyan angol uralkodó, akit a politikai véletlenek a szigetország minden államának élére emeltek. A szívesen filozofálgató Stuart fejedelem sűrűn magyarázta környezetének Britannia, Nagy-Britannia és a Brit Birodalom értelmezését, de továbbra sem a később létrejövő világbirodalomról volt szó, csupán arról, hogy 1603- ban – a Tudor-ház kihalásának következtében – a Stuart-dinasztia lett Anglia, Skócia, Wales és Írország – ti. Nagy-Britannia – uralkodóháza.

Jakab a kifejezést a szeretet egységeként (Union of Love) igyekezett definiálni, nehogy egymásra féltékeny alattvalói úgy képzeljék, hogy bármelyik birodalomalkotó nép fölötte állana a másiknak. Mindössze egyetlen szempontból tekinthető a brit népnév hegemonisztikus jellegűnek. Az írek viszonylatában a protestáns angolok, skótok és a walesiek szinte már modern értelemben vett gyarmatosítóknak minősülhetnek. Ám amikor Samuel Purchas essexi születésű filozófus, a brit birodalmi gondolat egyik első teoretikusa, Richard Hakluyt földrajztudós jó barátja és munkatársa a gyarmatszerzés előnyeit ecseteli, még külön-külön említi a Skót Királyságot és a Walesi Hercegséget, sőt Írországot is Angliától független királyságnak tekinti. Pur- chas is, Hakluyt is a harcos protestantizmus térítő propagandistái, akik a gyarmatosítás céljának a katolikus spanyol uralkodó stratégiai sakkban tartását, továbbá az igaz keresztyén hitelvek hirdetését tekintették. Íme, Purchas alaptétele: „A Gondviselés azokhoz jóindulatú, akiket nem az ostoba szerzésvágy, hanem az Isten dicsőségében való osztozás reménye sarkall."

Kiváló naplóíró kortársa, Adam Winthrop 1586-ban kezdte feljegyezni élete eseményeit. A művelt suffolki nemes egyetlen szóval sem említi a gyarmatok kérdését. Más foglalkoztatta. A vallás dolgát mindennél előrébb valónak tartotta, még családi ügyeinél is fontosabbnak találta. Pedig a széles látókörű Winthrop nemzetsége rövidesen főszerepet játszik az amerikai gyarmatosítás megszervezésében. Fia, John Winthrop, aki kezdetben Írországban szeretett volna letelepedni, végül Massachu- setts kormányzója lett 1629-ben, unokáját, ifj. John Winthropot pedig Connecticut kormányzójává emelték, ő vezette be a papírpénz használatát is az amerikai gyarmatokon. A connecticuti Winthrop fia, Fitz-John már brit-amerikai: harcolt az indiánok, hollandok és franciák ellen, sőt őt is connecticuti kormányzóvá választották. A Winthropok ma is az Egyesült Államok „arisztokráciájának" nevezetes tagjai.

Oliver Cromwell protektorátusáé – lévén a köztársaság: katonai állam – az első kormányzat, amely a gyarmatszerzést állami prioritásként kezelte. Cromwell egyik kedvenc terve – vallási és stratégiai megfontolásból – Gibraltár meghódítása volt. Ez egyelőre nem sikerülhetett, helyette viszont hadiflottája megkaparintotta Jamaicát és Barbadost. A fűszerüzlet monopóliumáért a britek háborúba keveredtek a testvérhitű protestáns hollandokkal. A véres háború hivatalos propagandájában azonban csakis vallási indokokat találunk: a hollandokat azért kell megbüntetni, mert elfordultak a tiszta hit szent elveitől. A cromwelli köztársaság bukása után a restaurált monarchia külpolitikája szégyenkezés nélkül folytatta a puritán katonaállam expanziós törekvéseit. II. Károly (1660-1685) egyik fő bevételi forrását éppen a vámbevételek képezték. A korona lett az ezredesek uralma idején meghódított és átszervezett karibi szigetek haszonélvezője. A Stuart-restauráció nemzedéke már tudatára ébredt annak, hogy a távoli gyarmatok és az anyaország gazdasági felvirágoztatása között szoros oksági összefüggés létezik.

A 17. század végére a gyarmatszerzés új és merőben világi jellegű koncepciója jött létre. Az angol stratégák a földgömböt forgatva mind körültekintőbben jelölték ki azokat a térségeket, amelyek a birodalomépítés sarokkövei lehetnének. Ekkoriban született meg a felismerés, hogy a gyarmatokon állandó népességet kell letelepíteni. Fekete rabszolgákat az ültetvények megművelésére, fehér birtokosokat a gazdaságok igazgatására és hivatalnoki réteget a londoni kormányzat érdekeinek érvényesítésére. E gondolatmenet elsőként Nathaniel Crouch 1685-ben megjelent tanulmányában fogalmazódott meg (The English Empire in America). Az R. B. szignó mögé rejtőző szerző már meg sem említi Hakluyt vagy Purchas vallási téziseit. Számára az amerikai gyarmatok vagy a karibi szigetek kolonizációjának sikerét a gazdasági hozam mértéke határozta meg. Britanniáról, britekről többé szót sem ejtett. Hősei kizárólag angolok, abból kiindulva, hogy a felfedezések és hódítások csakis az angol nemzet fiainak tulajdoníthatók, holott ez messze nem felelt meg a valóságnak. Számos walesi és skót protestáns, sőt ír katolikus is letelepedett az angolok gyarmatain, Cromwell pedig eleve az új gyarmatokra deportáltatta épkézláb ír és skót hadifoglyainak ezreit.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   73   74   75   76   77   78   79   80   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal