A kora újkor története Poór, János a kora újkor története


Gazdaság és politikum: az 1519. évi császárválasztás



Baixar 1.04 Mb.
Página7/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   ...   88
1.3. Gazdaság és politikum: az 1519. évi császárválasztás

1519 januárjában meghalt I. Miksa, ezzel aktuálissá vált a császárválasztás. X. Leó pápa hosszú ideig eredménytelenül próbálkozott azzal, hogy elfogadtassa saját jelöltjét, I. Ferenc francia királyt. A legesélyesebb pályázónak számító francia király közel félmillió dukátot osztogatott szét a választófejedelmek között, s befolyásos párthívei voltak birodalomszerte. Elkövette azonban azt a hibát, hogy propagandájában túlságosan is hangsúlyozta hadvezéri erényeit, Itáliában kivívott ragyogó győzelmeit, energikus lényét: márpedig a német választófejedelmek éppen ilyen erőskezű uralkodót nem akartak. Még többet ártott neki, hogy a pápa túlságosan nyíltan, szinte erőszakosan támogatta jelöltségét abban a Német-római Birodalomban, ahol már hosszú évtizedek óta erőteljes kúriaellenes hangulat uralkodott. A pápa ekkor egy rövid ideig a szász választófejedelmet akarta jelöltetni, biztosítva őt, hogy még abban az esetben is elismeri császárnak, ha a választáson nem kapja meg a szavazatok többségét. Frigyes azonban elég bölcs volt ahhoz, hogy a császárjelöltséget elutasítsa, s tette ezt annak ellenére, hogy a pápa küldötteként Miltitz végre elvitte neki a Fugge- reknél letétbe helyezett Aranyrózsa-rendjelet, és egyéb, választási alkudozások idején szokásos ajánlatokat is tett. Az ajánlatok sorában szerepelt az is, hogy bíborossá nevezi ki azt a személyt, akit a választó óhajt. A helyzet azonban szinte napról napra változott. A pápa birodalmi legátusainak jelentéseiből azt a következtetést vonta le, hogy a Habsburg-ellenes oppozíció teljesen kilátástalan, s ezért sietve utasítást adott, hogy biztosítsák Miksa unokáját, Károlyt különleges rokonszenvéről. Károly a jelentések tanúsága szerint törékeny egészségi állapotban volt, és tanácsosai befolyása alatt állt, így tehát veszélytelennek látszott a választófejedelmek szempontjából. Károly megválasztásában azonban a döntő tényező a pénz volt. A Fugger-bankház megszervezte a maga konzorciumát, amelyben a Welserek mellett itáliai bankok is érdekeltséget vállaltak, így közel kétszer annyit volt képes befektetni a vállalkozásba, mint a franciák. Leó pápa hiába ígért magas egyházi méltóságokat a trieri és a kölni választófejedelmeknek, Albert mainzi választónak pedig, akiből már korábban érseket kreált, az állandó legátusi méltóságot. A részt vevő választófejedelmek többször is frontot cseréltek, s minden átállást jól megfizettettek. A Fuggerek titkos üzleti könyveinek bejegyzései bizonyítják, hogy például a szász választónak megígérték a régi, még Miksa idejéből származó adósságainak kifizetését. A császárválasztáshoz a Fug- gerek mintegy 543 585 gulden hitelt folyósítottak. Károlynak a korona – a brandenburgi és mainzi választófejedelmek követeléseivel együtt – végül 852 189 guldenbe került. V Károlyt végül egyhangúlag választották meg, és 1520. október 23-án Aachenben meg is koronázták.



Compartilhe com seus amigos:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal