A kora újkor története Poór, János a kora újkor története



Baixar 1.04 Mb.
Página69/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   65   66   67   68   69   70   71   72   ...   88
3.3.2. INDIA

Aurangzeb halála (1707) után a Mogul Birodalom fejedelemségekre hullott szét, minden eddiginél kedvezőbb lehetőségeket teremtve az európaiaknak. A 18. század első fele a Francia Kelet-indiai Társaságnak is újabb kereskedelmi központok kiépítésével térnyerést hozott. 1721-ben a Malabár-parton sikerült telepet létrehozni, amely 1741- ben a Mahé nevet kapta a Réunionról érkezett kormányzó, Mahé de la Bourdonnais után. 1723-ban Yanaonban kaptak engedélyt a franciák kereskedelmi telep létrehozására, amelyet kezdetben csak béreltek, majd 1750-től ténylegesen birtokba vették. A só- és a gyapotkereskedelem központja lett. 1738-ban Benoit Dumas indiai francia kormányzó a nagymogullal kötött egyezség alapján a Koromandel-part déli részén megszerezte Karikal városát a hozzá tartozó öt faluval, ahol erődítményt építhetett.

Az 1740-es évektől India belpolitikai eseményei arra bátorították a franciákat, hogy a kereskedelmi telepek mellett megkíséreljenek nagyobb területeket szerezni, ahogy az angolok már megkezdték Bengáliában. A francia társaságnak a Dekkán megszerzésére nyílott lehetősége, amelyet azonban az angolok jelenléte Madrászban akadályozott. Pondichéry új francia kormányzója, Joseph Frangois Dupleix az expanzív gyarmati politika híve volt. Az osztrák örökösödési háború idején, 1746-ban a jól szervezett francia-szipoj hadsereg Mahé de la Bourdonnais parancsnoksága alatt elfoglalta Madrászt. A francia flotta egységeit azonban hazarendelték, így a további háború Angliával nem volt folytatható. Az aacheni békében Franciaország visszaadta Madrászt Angliának.

Dupleix ezután 1748-tól a Dekkán belső területein terjeszkedett. Beavatkozott a Haidarábádi Fejedelemség örökösödési háborújába, katonai segítséget nyújtva a lehetséges győztesnek. Az angolok természetesen a másik trónkövetelőt támogatták. Most a franciák bizonyultak szerencsésebbnek. A haidarábádi francia seregek parancsnoka, Patissier de Bussy-Castelnau az általa trónra juttatott új fejedelemtől a segítség fejében kikényszerítette, hogy a hadsereg fenntartására négy gazdag Ko- romandel-parti területet átadjon a franciáknak. A szerződéssel a franciák a Dekkán jelentős részének uraivá váltak, kiszorítva az angolokat. A háború miatt azonban visz- szaesett a kereskedelem, és a Francia Kelet-indiai Társaság részvényeseinek nyomására Dupleix-t a francia kormány hazarendelte, a háborút pedig 1754-ben befejezte.

A hétéves háború idején a gyarmati vetélkedés Indiában is kiújult az angolok és a franciák között. Az erőviszonyok azonban néhány év alatt jelentősen eltolódtak az angolok javára. 1757 júniusában a palászi (Plassey) csatában az angol-szipoj seregek döntő vereséget mértek a bengáliai uralkodóra. Ezzel India egyik legértékesebb tartománya az angoloké lett, akik Bengália erőforrásainak birtokában fordulhattak a franciák ellen. 1756-ban Francia-India kormányzója egy ír származású tábornok, Arthur de Lally-Tollendal lett. Bussy-Castelnau csapataival egyesülve 1758-ban ostrom alá vette Madrászt, de a francia flotta parancsnokával és Pondichéry befolyásos vezetőivel nem tudott kijönni, így azok beszüntették a francia csapatok utánpótlását. Közben az angolok elfoglalták a védtelenül hagyott Haidarábádot, és Madrász felmentésére indultak. 1759-ben két ütközetben Vandivas mellett a franciák vereséget szenvedtek. 1761-ben Pondichéry is elesett.

A párizsi béke (1763) értelmében öt kereskedelmi központját (Csandarnagar, Pon- dichéry, Mahé, Karikal, Yanaon) kivéve Franciaország az összes indiai területét elveszítette, s a szubkontinens gyarmatosítására többé nem volt esélye. A vesztes háborúk miatt a Francia Kelet-indiai Társaság befolyása megingott, és 1769-ben felszámolták, az indiai-francia kereskedelmet 1785-ig magánkereskedők bonyolították, ekkor azonban új társaság szerveződött. A jövő lehetőségeit illetően nagy veszteség volt, akárcsak Kanada, viszont az indiai és a távol-keleti francia kereskedelmet nem tette tönkre. Az indiai kereskedelem sosem volt meghatározó a francia külkereskedelemben. 1715-ben a francia import 6,7%-a (6 368 000 livre) származott Indiából, az exportnak pedig csupán 2,5%-a (2 852 000 livre) irányult oda. 1787-ben ugyan sokkal nagyobb volt a forgalom, de az arányok csökkentek: az import 4,3%-kal (25 141 000 livre), az export 1,9%-kal (9 955 000 livre) részesedett a francia külkereskedelemből. A behozott indiai áruk 70-80%-a tea, a többi textília, rizs, fűszer és drágakő volt. Zömét Franciaországban vásárolták meg, a nagy hasznot hozó reexportból szerény volt a részesedésük. A francia gyarmatbirodalomból 1763 után tehát csak szigetek és kereskedelmi telepek maradtak.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   65   66   67   68   69   70   71   72   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal