A kora újkor története Poór, János a kora újkor története



Baixar 1.04 Mb.
Página66/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   62   63   64   65   66   67   68   69   ...   88
3.2.3. INDIA

Francia kereskedők, felfedezők és misszionáriusok már a 16. században is rendszeresen jártak Dél- és Délkelet-Ázsiába, de területeket és jelentősebb kereskedelmi érdekeltséget csak a 17. században szereztek. A legtöbb valós ismeret és legenda Európában Indiáról volt, amelynek különleges gazdagságot tulajdonítottak. Az indiai fűszer-, drágakő-, tea-, rizs- és textilkereskedelem különösen vonzó volt az európaiak szemében. Így a portugálok, a hollandok és az angolok mellett a francia gyarmatosítók is részesedni kívántak a szubkontinens kínálta lehetőségekből. Az Indiába vezető rendkívül hosszú tengeri út (kb. hét hónap) kikötőhelyek, kereskedelmi telepek, erődök kiépítését tette szükségessé, ahol élelmiszert, vizet lehet felvenni, a hajók karbantartása elvégezhető, és amelyek védelmet is nyújtanak. Ezekre a funkciókra az Indiai-óceán nyugati szigeteit találták alkalmasnak.

A legnagyobb szigetet, Madagaszkárt a portugálok fedezték fel 1500-ban, de birtokba sosem vették. 1620-ban a Francia Kelet-indiai Társaság megbízásából normandiai tengerészek kötöttek ki a szigeten, hogy ébenfát keressenek. 1638-ban újabb normandiai hajók érkeztek, és legénységük Madagaszkár keleti partjain telepedett le. A sziget kiaknázására alapított Madagaszkár Társaság hajói a Saint-Luce-öblöt vették birtokukba, ahol 1642-ben Richelieu bíboros megbízásából Jacques Pronis, La Ro- chelle-i hugenotta tengerész Fort Dauphin néven erődített telepet alapított, a szigetet pedig elnevezték íle Dauphinnak.

A keleti partvidéken az elkövetkező években több kisebb szigetet (Sainte-Luce, Sainte-Marie) szálltak meg a franciák, telepeket létesítve. 1648-1653 között a malájafrikai eredetű őslakossággal keveredtek háborúba. A viszonyt úgy konszolidálták, hogy több francia tiszt feleségül vette a helyi előkelőségek lányait. Nicolas Fouquet pénzügyi főintendáns idején, 1654-ben Meilleraye herceg a sziget teljes elfoglalását vette tervbe, ennek azonban nem volt valós alapja a helyi erőviszonyok miatt. Fou- quet bukásával a terv is feledésbe merült, viszont kereskedelmi telepek és tengerészeti támaszpontok építését Colbert is szorgalmazta. Az ázsiai francia kereskedelem és gyarmatosítás fellendítésére alapította meg a korábbi társaságokhoz képest sokkal tőkeerősebb új Francia Kelet-indiai Társaságot 1664-ben, amelynek részvényeiből még XIV Lajos is vásárolt. Colbert 1669-ben kilenc hadihajóval és 2500 katonával nagyszabású expedíciót indított, hogy a hollandokat kiszorítsa az Indiai-óceán nyugati részéből és Indiából. A hollandok azonban 1672-1674 között fellázították az őslakosságot a franciák ellen, akik vereséget szenvedtek, a ceyloni partraszállást pedig a holland flotta megakadályozta. 1674-ben a franciák kénytelenek voltak Madagaszkárt elhagyni és a közeli íle Bourbonra (Réunion sziget) költözni, amelyet Franciaország ezután is a gyarmatának tekintett. 1686-ban XIV Lajos a koronához tartozó szigetnek nyilvánította, de a 18. században sem vették ténylegesen birtokba. A sziget keleti partvidéke angol és francia kalózok vadászterülete lett.

A szomszédos két kis sziget meghódítása viszont sikeres volt. Réuniont és Mauri- tiust (íle de France) szintén a portugálok fedezték fel, de egyiket sem vették birtokba. Réunion szigete a 17. század elején holland és angol hajók pihenőhelye volt, de egyik országhoz sem tartozott. Birtokbavétele a franciákra maradt, akik 1638-ban kötöttek ki a szigeten. 1646-ban 12 madagaszkári francia lázadót száműzött ide a kormányzó. Betelepítését Frangois Chatelain de Cressy kezdte meg az 1660-as években: a kivándorlók mellé párizsi menhelyekről lányokat is toborzott. 1663-ban alapították meg Saint-Pault, amely az Indiába vezető út legfontosabb francia támaszpontjává vált. Gazdaságilag a 18. században lett jelentősége, ahogy Mauritiusnak is.

Mauritius 1598-tól a Jáva szigetéről jövő holland hajók kikötőhelye lett, s Orániai Vilmos elsőszülött fiáról, Nassaui Móricról nevezték el. Többször is megkísérelték gyarmatosítani, de a trópusi viharok és a járványok ezt megakadályozták, így 1710- ben elhagyták a szigetet. 1715-ben a szomszédos Réunionról érkező Guillaume Duf- raisne kapitány vezetésével a franciák vették birtokba. Betelepítése az 1720-as években indult meg.

Az Indiai-óceán nyugati medencéjében a 18. század közepén nyert további teret Franciaország. Szintén az Indiába és Délkelet-Ázsiába vezető utat szolgálta a sok kis területből álló Séchelles-szigetek elfoglalása. Az arabok, az indiaiak és a portugálok által régóta ismert szigeteket Lazare Picault tengerész fedezte fel 1742-ben Franciaország számára. 1744-ben vette jogilag birtokba, s 1756-ban átengedte használatra a Francia Kelet-indiai Társaságnak. Nevüket Jean Moreau de Séchelles pénzügyi főellenőrről kapták. Az 1770-es években telepítették be, többnyire Réunionról deportáltakkal, akik megépítették Mahé kikötőjét.

A 17. században Indiában viszonylag kevés érdekeltséget szerzett Franciaország. Mivel India fejlett civilizációval rendelkezett, és ázsiai nagyhatalom volt, egyszerű meghódításáról nem lehetett szó. Az angolokat és a hollandokat követve, a nagymogul uralkodóval és a helyi tartományurakkal való egyezkedésekkel, egymás elleni kijátszásukkal lehetett bekapcsolódni az indiai kereskedelembe és kereskedelmi központokat kiépíteni. A Mogul Birodalom utolsó nagy uralkodója, Aurangzeb vallási türelmetlensége a 17. század második felében felkelések sorát váltotta ki, amit a franciák igyekeztek a maguk javára kihasználni. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a 17. században elsősorban a hollandokkal, a 18. században pedig az angolokkal kellett versenyre kelniük.

Az indiai partvidéket a francia tengerészek már a 16. században megismerték, és magánkezdeményezésként – a portugálok mintájára – kereskedelmi kapcsolatokat is próbáltak létrehozni. Jean Ango gazdag dieppe-i hajótulajdonos az indiai fűszer-kereskedelembe szándékozott bekapcsolódni. 1527-ben expedíciót küldött Indiába, de a delhi szultán ellenségesen viselkedett a franciákkal szemben. A sikertelen kísérleteket követően Colbert karolta fel az indiai és a délkelet-ázsiai kereskedelem fejlesztését. Az indiai francia telepek és ügynökségek kiépítését Frangois Caron hugenotta nagykereskedő tervezte meg, aki 1641-1651 között a Holland Kelet-indiai Társaság ügynöke volt. Colbert felkérésére hazatért, és a Francia Kelet-indiai Társaság szolgálatába állt.

Az első kereskedelmi telepet és ügynökséget, Szúratot a Francia Kelet-indiai Társaság megbízottjaként Frangois Martin párizsi nagykereskedő (később a társaság igazgatója) alapította 1668-ban az indiai szubkontinens északnyugati partvidékén. A második kereskedelmi telep, Macsilipatnam területét a Koromandel-parton Fran- gois Caron vette 1669-ben a golkondai szultántól. A kereskedőtelep a szultán fennhatósága alá tartozó területen kereskedelmi monopóliumot élvezett, amelynek jogát szintén meg kellett vásárolnia a társaságnak.

Annak ellenére, hogy az 1670-es évek elején a franciák vereséget szenvedtek a hollandoktól, 1673-ban sikerült újabb kis területet szerezni a kereskedelmi ügynökségnek. A Francia Kelet-indiai Társaság a Koromandel-part déli részén egy Pondi- chéry nevű falvat vásárolt a bidzsapuri szultántól, és rövid idő alatt az indiai francia kereskedelem egyik központjává tette. Itt székelt a társaság indiai igazgatósága is.

Frangois Martin tevékenysége révén az 1680-as évektől felvirágzott, bár átmenetileg a hollandok elfoglalták az augsburgi liga (1686) háborúja idején. A 18. század elején már 50 ezer – többségében hindu – lakosa volt, saját (francia tisztekből és hindu legénységből álló) hadsereggel, pénzzel és adóbevétellel.

A Francia Kelet-indiai Társaság utolsó nagy 17. századi szerzeménye a bengáliai Csandarnagar volt, amely a francia indiai kereskedelem másik legfontosabb központja lett. A társaság megbízásából egy Duplessis nevű nemes 1674-ben Bengália nababjától (helytartó) kb. 10 hektár területet vásárolt 401 rúpiáért. Ekkor azonban a franciák csupán egy házat építettek rá, mert a kereskedelmet a hollandok tartották a kezükben. 1686-ban Frangois Martin vezetésével rendezkedtek be ténylegesen, majd 40 ezer rúpiáért megvásárolták Bengália, Bihar és Orissza tartományokra a kereskedés jogát, amelyet Aurangzeb is elismert. A 18. század elején az ügynökség kereskedelme már évi 1 millió rúpia hasznot hozott.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   62   63   64   65   66   67   68   69   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal