A kora újkor története Poór, János a kora újkor története



Baixar 1.04 Mb.
Página64/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   60   61   62   63   64   65   66   67   ...   88
3.2.1. KANADA

Kanada gyarmatosítása a 17. század elejétől vált valóra. Acadie egyik első gyarmatosítója Pierre du Gua de Monts kálvinista nemes volt. 1599-ben eladta birtokait, hogy a kanadai prémkereskedelembe fektesse a vagyonát. A jövedelmező tevékenységet ekkorra már több francia kereskedő választotta. Acadie-ba költözött, ahol a Szent Kereszt-szigeten 1604-ben kolóniát hozott létre. A telepet a következő évben kedvezőbb fekvésű védett helyre, a mai Fundy-öbölbe költöztette, amely 1607-ben a Port Royal nevet kapta. IV Henriktől monopoljogot kapott a prémkereskedelemre, amelynek lebonyolítására társaságot alapított holland és francia kereskedőkből. A monopólium fejében a társaság köteles volt telepeseket toborozni és területeket szerezni a királynak. Acadie gyarmatosítását Jean de Poutrincourt folytatta, akit jezsuita térítők is követtek.

Kanada megalapítása Samuel de Champlain nevéhez fűződik. IV. Henrik támogatásával 1603-ban Észak-Amerikába utazott, ahol feltérképezte a Szent Lőrinc-fo- lyó vidékét és Kanada tengerparti területeit, majd több expedíció során a Nagy-tavakig sikerült feltárnia Kanadát. 1608-ban 25 telepessel megalapította Québec városát, amely a prémkereskedelem egyik fontos központja lett. Champlain igyekezett tartós kapcsolatokat kiépíteni az indiánokkal. 1608-ban szövetségre lépett a huron és az algonkin indiánokkal, és ígéretet tett, hogy segíti őket az irokézekkel szemben. Politikája átmenetileg sikeresnek bizonyult.

1614-ben Champlain új társaságot alapított a prémkereskedelemre és telepesek toborzására. Neki tulajdonítható a Szent Lajos-erődítmény megépítése. 1627-ben Ri- chelieu-nél szorgalmazta, hogy hatékonyabb társaság jöjjön létre. A megalapított Új- Franciaország Társaság az elkövetkező 15 évben 4 ezer telepest toborzott. 1629-ben Champlaint Richelieu Kanada kormányzójává nevezte ki. Még ebben az évben sor került az első angol-francia gyarmati összecsapásra, s Québec és Acadie angol kézre került. A két terület 1632-től lett ismét francia tulajdon, amelyeken folytatódott a telepítés. 1634-ben alapították meg Québec városától délnyugatra, a Szent Lőrinc-fo- lyó partján Trois Rivieres-telepet, majd a folyó mentén felfelé haladva, Paul Chome- dey de Maisonneuve 50 telepessel és hittérítővel 1642-ben lerakta Montreal alapjait. A telep kezdetben az indiánok térítését szolgálta – Ville-Marie-nak is hívták –, majd erődítmény lett az indiánokkal szembeni védekezésre. Száz éven át frontvárosa volt Kanadának, amely egyben a prémkereskedelem központjává és a további területszerzés bázisává is vált. A környékén alapításától kezdve területeket osztottak a földműves telepeseknek. 1660-ban már 400 lakosa volt.

1642-ben tört ki az első jelentős irokéz háború, amely 1667-ig tartott. 1648-1649- ben egy járvány felére csökkentette a franciákkal szövetséges huron indiánok lélek- számát, így elveszítették fölényüket az angolok által támogatott irokézekkel szemben, de a háborúban nem szenvedtek vereséget. 1684-ben kiújult a háború, amely egyre inkább az angolok és a franciák vetélkedésévé vált. A francia gyarmati hadsereg és milícia – indián csapatokkal kiegészítve – sikeresen védekezett, sőt ellentámadást indított: elfoglalta a Hudson-öbölben lévő három angol erődöt. Louis de Buade de Frontenac kormányzósága idején a franciák betörtek Új-Angliába, majd kiűzték az angolokat Acadie-ból és Új-Fundland szigetéről, amelyre Franciaország is igényt tartott, annak ellenére, hogy 1583-ban Anglia a birtokának nyilvánította. A háborúnak a rijswijki béke vetett véget 1697-ben, amelynek értelmében a Hudson-öblöt és az Új-Angliából elfoglalt területeket Franciaország kénytelen volt visszaadni. 1701-ben Montrealban az indiánok is békét kötöttek.

A spanyol örökösödési háború alatt, 1703-tól a francia-angol gyarmati háború is kiújult. A tengeren elszenvedett francia vereségek (1702, 1704) következtében a flotta meggyengült. 1696-ban a francia flotta 135 hadihajójával még nem maradt el végzetesen Anglia mögött a tengereken, viszont 1713-ban már csupán 66 hajót tudott csatasorba állítani. Ez nem volt elegendő a gyarmatok ellátásához és a katonai utánpótlás biztosításához. Az erőviszonyok megváltozásához jelentősen hozzájárult, hogy az amerikai angol gyarmatok népessége (kb. 330 ezer fő) többszöröse volt Kanadáénak (kb. 18 ezer fő). 1710-re az amerikai telepesek és az angolok elfoglalták Acadie keleti részét (Új-Skóciát) és Új-Fundlandot. 1713-ban az utrechti béke értelmében mindkét terület végleg Angliáé lett. Franciaország csak az Új-Fundlandtól délre fekvő három kis szigetet, Saint-Pierre-t, Miquelont és Ile Royalt (Breton-foki sziget), valamint a halászati jogot tarthatta meg.

A keleti partvidék veszteségeiért Franciaország a nyugatra és délre való terjeszkedéssel kárpótolhatta magát. A Szent Lőrinc-folyó felső folyását, a Nagy-tavak vidékét, az Illinois, az Ohio és a Mississippi folyó völgyét a földrajztudós Jean Nicolet ugyan már felfedezte, de beutazása és birtokbavétele az 1660-as években vett lendületet. Frontenac kormányzó felkérésére az egykori jezsuita, René Robert Cavalier de La Salle 1669-ben indított expedíciója az Ontario-tavat, az Erie-tavat és az Ohio folyót utazta be. Felfedezéseit Louis Jolliet és Marquette atya folytatta. 1674-ben La Salle az Ontario-tó partján erődítményt (Fort Frontenac) alapított, amely a prémkereskedelmet is szolgálta. 1678-ban a Huron- és a Michigan-tó beutazása következett. Egyik társa, Louis Hennepin az Illinois folyón leereszkedve eljutott a Mississippiig.

1682-ben La Salle népes expedícióval lehajózott a Mississippin a Mexikói-öbölig, és a Nagy-tavak vidékétől az Illinois folyó és a Mississippi mentén a Mexikói-öbölig terjedő hatalmas területet – XIV Lajosról (1643-1715) – Louisianának nevezte el. Ezután még két expedíciót indított, és népességet toborzott, amelyet az említett folyók mentén erődített helyekre telepített le. La Salle-t több vállalkozó szellemű gyarmatos követte a 17. század végén és a 18. század elején, de az új gyarmatra igen kis létszámú francia telepedett. A rossz szervezés, az élelmiszerhiány és az indiánokkal folytatott csatározások miatt olykor egész telepek pusztultak el. A legjelentősebb települést a Mississippi deltájában Jean-Baptiste Le Moyne de Bienville alapította 1718-ban, amely a régensről (Orléans-i Fülöp) a Nouvelle-Orléans (New Orleans) nevet kapta. Loui- siana megalapítása az angol-francia gyarmati ellentétek újabb forrásává vált, mivel az angolok elől lezárta az esetleges nyugatra terjeszkedés útját, a franciák pedig attól tartottak, hogy az angol gyarmatok nyugatra való terjeszkedése elvágja egymástól Kanadát és Louisianát.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   60   61   62   63   64   65   66   67   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal