A kora újkor története Poór, János a kora újkor története


Papp 1mre │ AZ ELSŐ FRANCIA GYARMATBIRODALOM



Baixar 1.04 Mb.
Página61/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   57   58   59   60   61   62   63   64   ...   88
3. Papp 1mre │ AZ ELSŐ FRANCIA GYARMATBIRODALOM

Franciaország a 16. században Portugáliához és Spanyolországhoz képest később kapcsolódott be a felfedezésekbe és a gyarmatosításba. Az országnak a 16. században nem volt olyan átfogó gyarmatpolitikája, birodalomalapító törekvése, mint az említett két államnak, s a társadalom sem volt még fogékony a gyarmatosításra. A francia gyarmatosítás nagy korszaka a 17. század volt. Az ország gyarmatainak területe ugyan sosem érte el a spanyol, a portugál, majd az angol gyarmatokét, de mégis jelentős vetélytárssá vált. A francia társadalomban a 17-18. században lassan meghonosodott a gyarmatosító szellem, de sokkal szűkebb körben, mint Angliában és Hollandiában. A francia kevésbé volt tengerésznép, mint a holland vagy az angol. A 17. század közepén kb. 50 ezer, a francia forradalom korára kb. 60 ezer családot tartott el a tenger, vagyis 250-300 ezer főt, az össznépesség 1,1-1,2%-át. Ezzel szemben Hollandia népességének 10%-a szerezte jövedelmét a tengerről. Angliában a 17. század végén kb. 60 ezer tengerészcsalád élt, a 18. század végén már kb. 120 ezer, azaz kb. 600 ezer fő, amely a 9 milliós népesség 6,6%-át tette ki.

A francia gyarmati ideológia és politikája is sajátos volt. Az ország elnéptelenedésének téves eszméjéből kiindulva – Európa legnépesebb országa volt –, a francia állam sosem szorgalmazta a gyarmatokra való nagyobb mérvű kitelepedést, sőt Angliától eltérően a vallási kisebbségek kivándorlását tiltotta is. Csak annyi telepes kiköltözését támogatta, amennyit elégségesnek tartott a kereskedelem fenntartásához és a védelemhez. Ez elhibázott politikának bizonyult, mert a 18. század közepére a többi európai hatalom gyarmatain már sok millió európai és európai származású (kreol) telepes élt, döntő erőfölényben a franciákkal szemben. Míg a kora újkor 300 éve alatt Spanyolországból 2 millió, Angliából 1 millió 800 ezer, Portugáliából 1 millió 500 ezer, addig Franciaországból csak 200 ezer fő költözött ki az anyaország gyarmataira. Ez természetesen nem csupán a gyarmati politika műve volt. Az Antillákat kivéve a francia társadalom nem vonzódott a gyarmatokhoz.

Franciaország a gyarmatait a hazai társadalmi viszonyok és politikai berendezkedés átültetésével törekedett berendezni. A gazdaságpolitika a gyarmatoktól az anyaországban nem előállítható monokultúrák termelését, kereskedelmi haszon biztosítását, az ország lehető legnagyobb mérvű gazdagítását várta el. A gyarmatot inkább csak egy kereskedelmi létesítménynek tekintette, mint országnak, a gyarmatlakó franciát pedig alacsonyabb rendűnek. Az amerikai függetlenségi háború hatására született csak új felfogás, de egyelőre nem érvényesült. Eszerint a gyarmat nem gyarmat, hanem Franciaország egyenrangú szerves része, tengerentúli tartománya. A francia nagykereskedők is egyszerű merkantil szemlélettel viszonyultak a gyarmatokhoz, csupán a kereskedelmi haszon forrását látták bennük, az ültetvényesek pedig a gyors meggazdagodás és a mielőbbi hazatelepülés reményében fogtak vállalkozásba.

A francia külpolitika a kora újkorban a gyarmatok szerzését és megtartását a nagyhatalmi státus velejárójának tekintette: a gyarmat azért is szükséges, nehogy a másik nagyhatalomé legyen. Ehhez képest még az sem számított, ha egyes gyarmatok csupán a kiadásokat növelték, különösebb haszon nélkül. Franciaország sajátos szárazföldi gyarmattartó hatalom volt. Kontinentális fekvésénél fogva erőforrásait sosem csoportosíthatta át olyan mértékben a tengerekre, mint a szigetország Anglia. Európai vetélytársai szárazföldi határainál feküdtek, így nagy létszámú szárazföldi hadsereget volt kénytelen tartani. Kétfrontos politikára kényszerült, amely az európai színteret mindig előnyben részesítette a tengerekkel és a gyarmatokkal szemben. Fejletlenebb gazdasága mellett ez is a magyarázata annak, hogy a 18. században a gyarmati vetélkedésben alulmaradt Angliával szemben, és gyarmatainak jelentős részét elveszítette.

Az összezsugorodott gyarmatbirodalom gazdasági fellendülése viszont éppen a 18. században következett be. A 18. század a korai gyarmati kapitalizmus virágkora volt, amely az ültetvényes gazdálkodásra és termékeinek kereskedelmére épült. A francia gyarmati kereskedelem az angol mellett a másik legjelentősebb volt.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   57   58   59   60   61   62   63   64   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal