A kora újkor története Poór, János a kora újkor története


Azori- és Madeira-szigetek



Baixar 1.04 Mb.
Página50/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   46   47   48   49   50   51   52   53   ...   88
1.2. Azori- és Madeira-szigetek

A három szigetcsoportba osztott, összesen kilenc lakatlan szigetből álló Azori-szige- tek esetében inkább újra-, semmint első felfedezésükről beszélhetünk, s ha azt firtatjuk, melyik hajós nemzet jutott először a közelébe, minden bizonnyal a föníciaiakig jutunk. A 14. század közepétől rendszeresen feltűnik az itáliai térképeken, illetve A tudás könyve (Libro del Conocimiento) lapjain. Portugál, 'ölyv' jelentésű gyűjtőneve megegyezik az arab Rahannal, amely Idríszi geográfiájában szerepel. A portugál hajók 1427-ben – mondjuk így – tudatosan is érintik, majd a spanyol konkurens kísérleteket megelőzendő, sor kerül benépesítésükre is. Az örökletes kapitányok sorában Gonga- lo Velho az első, a hatalmát végső soron reá delegáló Tengerész Henrik azonban már nem szól bele Terceira szigetének kolonizációjába, amely majd Brugge-i Jacome vezetésével zajlik. A portugál dél kolónusai mellett az 1480-as évektől feltűnnek a Madeiráról továbbtelepülők, valamint újabb flamandok is, akiknek elportugálosodott nevével nemcsak a telepesek, de az európai export szervezői között is sűrűn találkozunk. A Portugálián kívüli európai kivitelre elsősorban az északi textiliparban keresett színezőanyagok kerülnek, míg az észak-afrikai portugál erődítményekbe főleg gabonaféléket szállítanak. A 16. század két városi rangra jutó települése (Ponta Delgada és Angra do Heroísmo) között éles rivalizálás indul, miközben szinte kötelezően érintik őket a Mina-parti, majd később a fűszereket szállító portugál hajókonvojok, ami miatt a (francia, angol) kalóztevékenységnek is sűrűn ki vannak téve a következő évszázad során. A szigetek stratégiai fekvése – korán felismert katonai jelentősége – logisztikai szerepkörre predesztinálja őket, illetve arra, hogy Portugália távolsági kereskedelmi hajóforgalma számára az észak-atlanti felségterület védelmét lássák el.

Legname (Madeira sziget) és Porto Santo néven a Madeira szigetcsoport fő szigetei a katalán atlaszokban jóval tényleges felfedezésük előtt is szerepelnek már, nem úgy a Kopár- és a Selvagens-szigetek, amelyek napjainkig jelentéktelenek. A helyi legenda egy szomorú sorsú hősszerelmest, Machin lovagot jelöli meg első felfedező gyanánt, formális – és történetileg dokumentált – felfedezője azonban az a portugál Joao Gongalves Zarco 1419-ben, aki egyben a három örökletes kapitányságra osztott Madeira-szigetek első betelepítője is volt. A 728 km2 területű, dús növényzettel borított szigeteknek nevet adó erdőket kivágják. A föld elhódítása a természettől így is csak lassan ment végbe. Még 1940-ben is csak 225 km2 volt a megművelt földterület e kellemes klímájú helyen.

A szigeteknek korán a cukortermelés válik a fő profiljává, amely a Perestrello család révén az itáliai kereskedők érdekeltségébe tartozott. Porto Santo örökletes kapitányának leányát egy akkor még ismeretlen genovai, bizonyos Kolumbusz Kristóf kéri meg, jegyezzük meg inkább az érdekesség kedvéért, mint fontossága miatt. Az első cukormalom 1452-ben Diogo de Teive tulajdona volt, és évi 1600 arrobát (1 arroba kb. 15 kg) adott. Madeira cukortermelésének a virágkora alig tartott fél évszázadig, de jelentősége mégis szinte felbecsülhetetlen. A gazdaságtörténészek szerint Madeira egyfajta trópusi laboratóriumként szolgált – a növényi kultúrák mellett az állatok is itt akklimatizálódtak a forró égöv viszonyaihoz –, de a társadalomtörténészeket is izgatta a madeirai rabszolgatartó modell, amely egyre nagyobb számban alkalmazott a fekete kontinensről ideszállított munkáskezet a cukornádültetvényeken. A cukor fogyasztásának a forradalma azonban még váratott magára: Portugáliában ez idő tájt mindössze 75 gramm volt az egy főre jutó évi átlagfogyasztás. Az Atlantikum és egyben az óriási Brazília megteremtésének egyik legfontosabb összetevője és oka a cukor kultúrája volt. Franciaország még alig valamivel a forradalom előtt is csak 1 kg/fő alatt fogyaszt évente e patikamérlegen mért termékből. A hasonlóan luxuscikknek számító fűszereknek azonban már más hatása és jelentősége van a portugál gyarmatbirodalom kiépítése szempontjából.

Összegezve: a Madeira- és az Azori-szigetek a portugál terjeszkedés történetében fontos – de időleges – szerepet játszottak, illetve csak a birodalom egyes súlypontjainak változásaikor jutottak újra nagyobb szerephez, míg egyébként másodlagos funkcióval bírtak. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Kanári-szigetek spanyol telepeshagyományától részben eltérő modellt alkotva, a korai kasztíliai-portugál atlanti vetélkedésnek pozitív szerepe volt. A kereskedelmi/mezőgazdasági indíttatású betelepülés gyakorlata Portugália érdekkörébe vonta a ma is autonóm területeiként a közigazgatása alá tartozó szigeteket.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   46   47   48   49   50   51   52   53   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal