A kora újkor története Poór, János a kora újkor története



Baixar 1.04 Mb.
Página49/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   45   46   47   48   49   50   51   52   ...   88
1.1. Észak-Afrika

Ceuta elfoglalására egyfajta keresztes szellemben került sor 1415-ben, forrásaink szerint. Az I. János király által szervezett expedíció sokáig Granada elfoglalására készült ugyanis, de Kasztília a visszavívás jogát magának tartva fenn, elutasította a felajánlott segítséget. Innentől kezdve és éppen ezért is határkő ez az akció a portugál önálló, nemzeti s egyben tengerentúli terjeszkedés történetében, hiszen a hitetlenek dzsihádja elleni háborút immár az Ibériai-félszigeten kívüli térben vívja tovább. Ez volt az oka annak, hogy nem volt feladható az elsőként elfoglalt erőd, bár „nagy elnyelője volt embernek és pénznek", s újabb katonai lépések sorozatát eszkalálta. Al- cácer Ceguer, majd Tanger 1443-as elfoglalási kísérlete legalábbis erre utal. Az előbbi erődöt 1458-ban foglalják el tartósan – egy a pápa által kezdeményezett keresztény törökellenes flotta felállításakor –, az utóbbi Arzila 1471-es elfoglalásakor kerül portugál kézre, amikor a helyiek elhagyják a települést.

Addig, amíg a 15. században főleg a berber kalóztevékenység megszűrése miatt fontos az észak-atlanti kiszögellés, addig kétségtelen, hogy a 16. században a Magh- reb al-Aksza, az iszlám legtávolibb határa ideológia vezérelte összecsapások színtere marad. Mintegy a portugál nemesség apródiskolájaként kötelező itt harcolni a nemeseknek, akiknek felesleges energiáit a korán központosítani szándékozó királyi hatalom az itteni harcok kalandjában vezette le. Foglalásai Marokkó délebbi területein ezzel szemben inkább egy déli irányú kereskedelmi behatolás ugródeszkái. Nem véletlen, hogy Azamor, Agadir, Mogador mellett, amelyek csak a század első évtizedeiben kerülnek portugál kézre, Mazagao egészen 1769-ig a portugál koronához tartozik.

Marokkó sorsa ugyanakkor sok vita tárgya volt. 1550-ig többször kerül a királyok által felkért tanácsadó nemesek elé a kérdés, hogy vajon feladható-e a gazdaságilag értéktelenné vált erődítmény-helyőrségek láncolata. Volt egy olyan észak-afrikai szárnya a véleményformálóknak, amely a mór foglalások földjét egy territoriális terjeszkedés részeként kezelve, már magát a felvetést is elutasította, míg az indiaiak másik csoportja azon a véleményen volt, hogy a kereszténység globális ügyét jobban segíti a távolsági kereskedelem haszna, mint bármilyen fegyvercsörgető propaganda. Sebestyén király kalandjának kudarca (1578: Alcácer Quibir) a felülkerekedett első véleményt korántsem igazolta. Talán szimbolikusnak is tartható, hogy Ceuta (amely Melillával a mai napig spanyol terület) az elveszített portugál függetlenség visszaállításakor, 1640-ben nem esküdött fel az új nemzeti dinasztiára, a Bragangákra.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   45   46   47   48   49   50   51   52   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal