A kora újkor története Poór, János a kora újkor története


Molnár Antal │ A RÓMAI INKVIZÍCIÓ



Baixar 1.04 Mb.
Página33/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   29   30   31   32   33   34   35   36   ...   88
4. Molnár Antal │ A RÓMAI INKVIZÍCIÓ

Az inkvizíció a katolikus egyház bírói fórumát jelenti az eretnekségek ellen, különböző hivatalai a 13. század elejétől a 19. századig működtek. Az európai történelemben az inkvizíció négy önálló intézményes formában öltött testet, amelyek alapvető céljukat, az eretnekség elleni harcot tekintve hasonlítottak ugyan egymásra, de számos szervezeti és tartalmi kérdésben különböztek. Világosan el kell különítenünk a domonkosok és a ferencesek által irányított középkori inkvizíciót (1230 – 15. század dereka), az állami intézményként működő spanyol (1478/1483-1833) és portugál (1531/1547-1821) inkvizíciókat, illetve a Szentszék legjelentősebb központi szervezetét jelentő római inkvizíciót (1542-től alapvető változtatásokkal máig fennáll). A legjelentősebb különbséget ezen intézmények között az államapparátussal való kapcsolat jelenti. A középkori inkvizíciót a pápák szigorúan egyházi bíróságként alapították, amelynek működése azonban a középkor végére szorosan összefonódott az európai monarchiák vezetésével. Ezt az államegyházi fejlődést teljesítette ki a 15-16. században a két ibériai ország inkvizíciója, amelyek teljességgel az államapparátus részeként működtek. A pápaság a 16. század közepén az eredeti középkori tradícióhoz nyúlt vissza, amikor egy tisztán egyházi jellegű, központosított intézményrendszerre támaszkodva vette fel a harcot a reformációval szemben.

Az intézmény egyértelműen negatív megítélésének oka a toleranciához való viszony megváltozása az elmúlt két évszázadban. Ma egyetlen normális ember vagy politikai csoport számára sem lehet kérdés az egyén vallásszabadsága, erről a problémáról azonban a középkori, egységesen keresztény vagy a kora újkori, felekezeti- leg tagolt Nyugat-Európában teljesen másként gondolkodtak. A 16-17. században mind a katolikus, mind pedig a protestáns államférfiak, főpapok vagy éppen politikai gondolkodók a vallási élet egységében látták a politikai rendszer egészséges működésének zálogát, a kivételeket (mint Franciaországban 1598 és 1685 között, vagy Lengyelországban és az Erdélyi Fejedelemségben) a nagyobb rossz elkerülése érdekében hozott kompromisszumoknak tekintették. Bár a másként gondolkodók üldözésének hevességében jelentős időbeli és térbeli eltéréseket tapasztalhatunk, ezek a különbségek az intolerancia általánosan elfogadott ideálján nem változtatnak. Az inkvizíció intézményei ebben a szellemi közegben, ha nem is rokonszenves, de legalábbis érthető megnyilvánulási formái voltak az egyházi és állami egységtörekvéseknek.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   29   30   31   32   33   34   35   36   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal