A kora újkor története Poór, János a kora újkor története



Baixar 1.04 Mb.
Página29/88
Encontro22.08.2021
Tamanho1.04 Mb.
1   ...   25   26   27   28   29   30   31   32   ...   88
3.4.1. DOGMATIKAI HATÁROZATOK

A zsinati gyűjtemény hittani része egyértelmű választ kívánt adni a protestantizmus, illetve pontosabban a lutheri tanítás kihívásaira. Vagyis nem tárgyalja szisztematikus rendszerességgel a katolikus hittételeket, hanem csak a vitatott dogmák pontosabb és a vitás pontokra összpontosító magyarázatát nyújtja. A dekrétumok először didakti- kusan kifejtik a katolikus tanítást, majd elítélik az ellentétes nézeteket.

A lutheri sola Scriptura (egyedül a Szentírás tekintélye mérvadó) tanával szemben a zsinat kiemelte az egyházi hagyománynak a Bibliával való egyenértékűségét, amelyet – némileg tompítva a megfogalmazás protestánsellenes jellegét – nem egyházi, hanem apostoli hagyománynak neveztek. A zsinat meghatározta a Bibliát alkotó szent könyvek kánonát, amelyet a lutheri kánonnál több, összesen 72 könyvben állapított meg. A Szentírás autentikus forrásaként a hivatalos latin fordítást, a Vulgatát jelölte meg, és határoztak a humanista bibliakritika által több ponton hibásnak tartott szöveg későbbi kijavításáról.

A sola fide (a kegyelem elnyeréséhez egyedül a hit szükséges) és a sola gratia (az isteni kegyelem egyedül üdvözít) elvével szemben a zsinat mind az erasmusi, mind a lutheri koncepciót tagadta. Az áteredő bűn nem Ádám bűnének imitációja, nem is a bűnre való hajlam, hanem a kegyelmi élet nélküli állapot a keresztség előtt. A kegyelmi életet az ember a keresztségben nyeri el, de a bűnre való hajlam megmarad. A megigazulás pusztán a hit által nem lehetséges, ehhez az embernek magának is hozzá kell járulnia a kegyelmi élet megőrzésével és a jó cselekedetekkel. Ezzel a trienti teológia többet őrzött meg a humanizmus antropológiájából, mint a protestáns, különösen a kálvini tanítás, hiszen továbbra is hangsúlyozta az emberi tényező fontosságát a saját sors alakításában, ez esetben az üdvösség elnyerésében. A zsinati katolikus üdvtannak az emberi szabadság és az isteni kegyelem közötti kényes egyensúlyát jelzik a 17. században folyamatosan feltámadó kegyelemtani viták és a janzenizmus teológiája.

A szentségek számát a lutheri 2-vel szemben a korábbi 7-ben határozta meg, hatásukat pedig önmaguktól beállóként (ex opere operato) definiálta, vagyis erejük nem függ sem a befogadó hitétől, sem pedig a kiszolgáltató kegyelmi állapotától. A legfontosabb szentségtani rész az eucharisztia pontos definíciója, amellyel megerősítették a kenyér és a bor tényleges átváltozását Krisztus testévé és vérévé (transsubstantiatio), és ezek valós jelenlétét a kenyér és bor színe alatt (praesentia realis). A zsinat nem zárta el a lehetőséget a két szín alatti áldozás (vagyis a kenyér és a bor vétele) előtt, de kinyilvánította az egy szín alatti áldozás egyenértékűségét. Megerősítette a papság szentségi jellegét és az egyházi hierarchiát, a tisztítóhely dogmáját és a szentek tiszteletét.



Compartilhe com seus amigos:
1   ...   25   26   27   28   29   30   31   32   ...   88


©historiapt.info 2019
enviar mensagem

    Página principal